Mert vitatkozni jó...

 „Mint látható, minden egyes rendszernek megvannak a maga előnyei, azonban legalább ennyi hátulütője is van. Egy igazságos megoldás éppen ezért nem létezik. Ha a hat felsoroltból választani kéne, úgy gondolom, hogy az egyéni pontszámok azok, amikből a legtöbb következtetést lehet levonni és talán ez lenne a legigazságosabb rendszer. Azonban csak lenne, mert az az egy nagy hátrány, ami a bírói szubjektivitásból adódik, önmagában véve is elég komoly ahhoz, hogy minden más előnyét háttérbe szorítsa. Persze, minden bíró ember és minden ember szubjektív véleményének a teret kell adni egy olyan versenyen, ahol a bíró dönt. De amikor már arról van szó, hogy az egyik bírónál a vitán adott átlagpontszám 15, a másiknál pedig 25, akkor már el kell gondolkodni, hogy ez megfelelő rendszer-e. Ezért kerültek előtérbe a helyezési számok, amivel ezt a hátrányt kompenzáltuk, hiszen helyezési számokban minden bíró ugyanannyi pontot oszt szét. Ezzel azonban a helyezési számok hátrányai is előtérbe kerültek és új típusú problémákkal kell megküzdeni és innentől felvetődik a kérdés, a két rendszer közül melyik a jobb?

Voltak elképzelések arra, hogy valamilyen középutat találjunk ki. Az egyik javaslat, hogy középdöntők legyenek az első 4 helyezett között, hogy a 4. játszik az elsővel, a harmadik a másodikkal. Ez azonban sok esetben nem megoldja a problémát, hanem csak elodázza és nem a 2-3. helyezett csapatok teljesítményét kell összehasonlítani, hanem a 4-5. helyezettekét. Ráadásul az aktuális napon egy negyedik vita már nagyon kimerítő, mind a bírókra, mind a játékosokra nézve.

A másik, szerintem jobb megoldást Haja tanár nő vetette fel. Az ő elképzelése az volt, hogy három szempont alapján mérlegeljük a csapatokat. Megnézzük mindháromban, hogy melyik volt a jobb, és aki a szempont közül kettőben jobb volt, az kerül a jobb helyekre. Több csapat esetén meg összesítjük a teljesítményüket a 3 szempont alapján. Eme három szempontnak a tanár nő az egyéni pontszámokat, az egyéni helyezési számokat és a gólkülönbséget vetette fel.

Ezt a fajta megoldást én támogatnám, de nem a gólkülönbséggel. Hiszen ott van a legnagyobb esély a holtversenyre, sokszor nem dönt el semmit és a legtöbb esetben az alapkérdésre térnénk vissza, vagyis az egyéni pontszám vagy az egyéni helyezési szám döntsön? A pontkülönbség bevezetését sem támogatom, mivel pont ugyanaz a hátránya, mint a helyezési számoknak, hogy minél gyengébb az ellenfél, annál jobbak lesznek a csapat pontszámai. Én a buchholz-rendszerben látom a megoldást, mint harmadik szempont. Tulajdonképpen logikus, ha megnézzük, hogy melyik pontszám, mire ad választ:

• Az egyéni pontokból az derül ki, hogy egy csapat, az ellenféltől függetlenül, milyen színvonalas teljesítményt nyújtott.
• A helyezési számokból kiderül, hogy a csapat az aktuális ellenfeleinél mennyivel volt erősebb.
• A buchholz-pontokból kiderül, hogy a három ellenfelük külön-külön mennyire volt erős.

Ezekből elég logikus következtetéseket lehet levonni:

• Ha egy csapat színvonalasabb teljesítményt nyújtott a másiknál és jobban meg is verte az ellenfeleit, akkor nincs kérdés.
• Ha egy csapat színvonalasabban játszott, erősebb ellenfelekkel szemben, akkor abban benne van, hogy ezek a viták szorosabbak voltak, így a helyezési számok kevésbé lesznek jók, de ettől még nem kérdés, melyik csapat a jobb.
• Ha egy csapat az erősebb ellenfeleit jobban megverte, és mégis alacsonyabbak az egyéni pontszámai, mint egy másik csapatnak okkal feltételezhetjük, hogy ennek a bírói szubjektivitás az oka.

Így szerintem a három kérdéskör együttes vizsgálata kielégítő választ ad arra, hogy melyik csapat volt a jobb. Már csak egy kérdés van, ha a három közül az egyik holtverseny, akkor mi a teendő? Én a buchholz-rendszert leginkább alternatív döntő-megoldásnak képzelem el, tehát ha a holtverseny nem a buchholzban van, akkor az egyéni pontszám ill. helyezési szám (amelyikben nincs holtverseny) dönti el, melyik csapat volt a jobb. Ha a buchholzban van a holtverseny, akkor a csapatversenyben az egyéni helyezési számokat tartanám szem előtt, ugyanis a bíró szubjektivitás miatti csapatok közötti különbség itt már 10-15 pont is lehet. Kevesebben is dőlt már el döntőbe jutás. Persze ez csak a csapatversenyben, egyéni versenyben inkább az egyéni pontokat favorizálom. Aki egyéni első akar lenni, az nyújtson olyan teljesítményt, ami bírótól függetlenül magas pontot jelent. 28-30 pontot minden bírónál lehet szerezni, így a szubjektivitás szerepe az egyéni verseny középmezőnyében kerül előtérbe, ahol már gyakorlati jelentőssége nincs. Egyéni versenyben a helyezési szám révén viszont olyan játékosok is jó pozícióba kerülhetnek, akik mondjuk három gyenge csapat ellen, csupán egy viszonylag jó teljesítménnyel értek el három egyéni első helyet.

De természetesen a legjobb megoldás az lenne, ha a bírók közötti pontkülönbségek valamilyen módon csökkennének, az megoldást nyújtana több problémára. Persze ez megszűnni sosem fog, és ez nem is lehet a cél, de azért a túl jelentős differenciákra megoldást kell találni!”

Ezúton is köszönjük Szabó András (Bubu) fáradozását!

szerző: Szabó András (Bubu)

További infó: disputa@kecskemeten.hu

 „Legtisztább, és legegyszerűbb rendszernek tekinthető. A lényege, hogyha a holtversenyben lévő csapatok játszottak egymás ellen, akkor az végez előkelőbb helyen, aki azt a vitát megnyerte.

 Előnyei:

• A legegyszerűbb megoldási forma, semmilyen számolási képességet nem igényel, a hiba esélye gyakorlatilag 0.

Hátrányai:

• Csak nagyon speciális esetben alkalmazható (csak, ha pontosan 2 csapat áll pontegyenlőséggel és azok játszottak egymás ellen. Erre az esély csekély).

• Bizonyos tételmondatoknál az állító vagy a tagadó csapat kisebb előnyben lehet, ami akár egy győzelmet is eldönthet. Ezért nem támogatnám, hogy egy mérkőzés eredménye döntsön mindenről.” jövő héten folytatjuk…

szerző: Szabó András (Bubu)

További infó: disputa@kecskemeten.hu

 „A disputa során nem egyszer fordul elő, hogy nem egy bíró bíráskodik egy mérkőzésen, hanem 3 (vagy több, de ez inkább csak döntőkben fordul elő). Ebben az esetben az a csapat nyeri meg a vitát, akire a 3 bíró közül több szavazott (a páratlan számú bíró miatt holtversenyre nincs lehetőség). A disputa jelenlegi szabályai szerint irreleváns, hogy egyhangú vagy megosztott pontozással nyert-e egy csapat, tehát annak gyakorlatilag semmi jelentőssége nincs, hogy egy győzelem 3-0-ás vagy 2-1-es. Egy javaslat szerint ezt is be lehetne vonni a játékba, mint döntő szempontot, hogy kinek mennyi 3-0-s győzelme, ill. veresége volt. Ily módon, ha egy csapat háromszor nyer 3-0-ra, az előrébb végez, mint aki mondjuk háromszor nyer 2-1-re.

Előnyei:

• A megosztott pontozás egy szoros vitára utal, a szoros vitát meg valahogy díjazni kell.

Hátrányai:

• Nagyon nagy az esély a holtversenyre.
• A bírói tévedés következménye igen súlyos (Bár ez annyira nem erős érv, egy bírói tévedés minden esetben súlyos).

• Ezt csak akkor lehet bevezetni, ha minden korosztályban minden vitán van 3 bíró, ami igencsak nehezen kivitelezhető.”

szerző: Szabó András (Bubu)

További infó: disputa@kecskemeten.hu

„Az eddigi 3 rendszer, amit elemeztem, a disputa során szerzett pontokon alapul. Van azonban más megoldás is, amivel el lehet dönteni holtverseny esetén, hogy ki érdemli meg a jobb helyet. Ezek nem pontokon alapulnak, hanem valamilyen olyan gondolatmeneten, amelynek logikája, ha belátjuk az igazságát, alkalmas lehet a dilemma eldöntésére. De vajon ezek a módszerek a gyakorlatba is bevihetők? Ez már egy másik kérdés, majd az elemzés során kitérek rá. Ezeknek a megoldásoknak objektív hátárnya, hogy a vita színvonalára nem derül fény általuk, ezért ezt a szempontot nem fogom mindig külön leírni.

 A buchholz-rendszer egy speciális döntési módszer pontegyenlőség esetén, amelyet a disputában még sosem használtak, más győzelemorientált (elsődleges szempont a győzelmek száma) versenyeken azonban igencsak gyakran használják. A pontkülönbségnél és a helyezési számoknál is írtam, hogy igazságtalan rendszer születhet abból, hogy gyakorlatilag minél gyengébb az ellenfelünk, annál nagyobb a pontszám. A buchholz-rendszer éppen ennek az ellenkezőjére épül. A logikája szerint, ha valaki három erős ellenféllel szemben ér el kettő győzelmet, az értékesebb, mintha valaki három gyenge ellenféllel szemben teljesít ugyanennyit. A buchholz-rendszer lényege, hogy a csapat három ellenfele győzelmeinek számát összeadjuk, és így jön ki egy szám, ami 0 és 9 között lesz (ha mondjuk egy csapat egyik ellenfele hármat nyert, a másik kettőt, a harmadik egyet sem, akkor ez a szám 3+2+0=5). Akinek ez a buchholz-pontja a legnagyobb, az foglalhatja el a legelőkelőbb helyet.

Előnyei:

• Az elgondolkodás, hogy minél erősebb ellenféllel szemben van a győzelem, annál többet ér, logikus és elfogadható.
• Más versenyeken a buchholz-rendszer már bizonyított.
• Az erőnyerőt, mint legkevesebbet érő győzelmet (0 buchholz pont) a helyén kezeli.

Hátrányai:

• A holtverseny esélye elég nagy (az a 0-9 pont gyakorlatban inkább 2-7).

• Az erőnyerő csapatok önhibájukon kívül kerülnek hátrányos helyzetbe.

• Azzal viszont előnyre tehet szert egy csapat, ha több olyan csapattal játszik, akik a verseny során erőnyerők voltak. .” jövő héten folytatjuk…

 szerző: Szabó András (Bubu)

 További infó: disputa@kecskemeten.hu

„Kísérleti jelleggel, egy alkalommal került kipróbálásra ez a szabályozási eszköz. A rendszer lényege, hogy valamilyen szinten megpróbálja ötvözni az előző két rendszert, mindkettőnek kiragadni az előnyeit és valahogy korrigálni a hátrányait. Ezt úgy oldja meg, hogy a csapat kap egy pontszámot a pontkülönbség alapján, azaz az a csapat összesített pontszámából kivonják az ellenfél összesített pontszámát. Ha mondjuk egy vitán az egyik csapat 72 pontot ért el, míg a másik 64-et, akkor a több pontot elért csapat pontkülönbségből adódó pontszáma +8, a másiké -8 lesz. A három vita során szerzett három pontszámot összeadják, így kialakul egy pontkülönbségekből adódó összpontszám (az előző példából kiindulva, ha egyik csapat pontkülönbségből adódó pontszáma az első vitán +8, a másodikon -4, a harmadikon pedig +6, akkor a pontkülönbségekből adódó összpontszám 8+6-4= +10 lesz). Ezeket a számokat kell alapul venni a csapatok közti rangsoroláskor, értelemszerűen a legmagasabb pontszámmal rendelkező csapat végez a legelőkelőbb helyen.

Előnyei:

·        Meglehetősen alacsony az esély a holtversenyre.

·        A csapatok közötti különbséget hűen tükrözi.

·        A bírói szubjektivitás szerepe kisebb, hiszen az adott pontok nagyságától függetlenül a pontkülönbség nagyjából állandó lesz (ha egy jóindulatúbb bíró az egyik csapatnak 75, és a másiknak 70 pontot ad, egy szigorúbb pedig az egyik csapatnak 60-at, másiknak 55-öt, akkor a pontkülönbség mindkét esetben 5, így ezt a problémát elvileg kiküszöböltük).

Hátrányai:

·        A vita színvonaláról nem nyújt információt (ahogy előbb említettem, az 5-ös pontkülönbség egy 75-70-es, illetve egy 60-55-ös értéket is tartalmazhat).

·        A kapott érték nagyban függ az ellenféltő, a lehető legjobban mindegyik rendszer közül (hiszen a pontkülönbség sokkal szélesebb skálán mozog, mint az egyéni helyezési számok), ráadásul a létező legrosszabb irányban. Ha ugyanis két csapat nagyjából ugyanannyi egyéni pontot szerez, akkor azt, hogy ki fog előkelőbb helyen végezni, az dönt el, hogy kinek az ellenfelei szereztek összességében kevesebb pontot, vagyis, az végez előrébb, akinek gyengébb ellenfelei voltak. Ezt a rendszert aligha lehet igazságosnak tekinteni.” jövő héten folytatjuk…

 szerző: Szabó András (Bubu)

 További infó: disputa@kecskemeten.hu

 A sorozat folytatódik…

„Utóbbi időben kezdtük el versenyeken nagyobb súllyal alkalmazni az egyéni helyezési számokat. Ezek a következőt jelentik: A vita során mind a hat játékosnak kialakul egy egyéni pontszáma, ez alapján a versenyzők között egy sorrendet lehet tenni. A legnagyobb pontszámot elért versenyző az egyéni első, az őt követő a második, a legkevesebb pontszámmal rendelkező játékos a hatodik. Ezeket az 1-től hatig tartó helyezési számokat összeadjuk, így a csapatnak kialakul egy helyezési pontszáma(ha mondjuk egy csapat az egyéni első, harmadik és ötödik helyet szerezte meg, akkor ez a szám 1+3+5=9, az ellenfél pontszáma pedig értelemszerűen 2+4+6= 12 lesz), amely 6 és 15 pont között lesz. A három vitán ezeket összeadjuk, és így kialakul egy összesített helyezési pontszám, amely 18 és 45 között lesz. Ezen pontszám dönti el, hogy melyik csapat végez előkelőbb helyen. Itt azonban az a jó, ha ez az összesített helyezési szám minél kisebb, hiszen, ha egy csapat egy vitán 6-os helyezési pontszámot ér el, az azt jelenti, hogy az egyéni első, második és harmadik helyet szerezték meg, ami a lehető legjobb. A rendszer bevezetésének oka a bírók közötti eltérő pontozás eredményének a korrigálása volt.

Előnyei:

• Minden bíró összesen ugyanannyi „pontot” fog adni, hiszen egy első, egy második, egy harmadik, egy negyedik, egy ötödik és egy hatodik helyet kell kiosztani, így a pontozási különbségek nem dominálnak.
• A bírók közötti egyetértés helyezési számokban nagyobb, mint pontszámokban.

Hátrányai:

• Mivel minden vitán ugyanannyi pont kerül kiosztásra, a vita színvonalára nem lehet következtetést levonni.
• A játékosok, és így a csapatok közötti különbséget sem tükrözi reálisan (elképzelhető, hogy az első és a második helyezett között csupán egy hajszálnyi különbség van, de lehet, hogy 8-10 pontnyi, ami nem derül ki ebből a megoldásból).
• A kapott pontszám nagyban függ az ellenfél teljesítményétől (három közepes teljesítmény egy gyenge vitán 1-3. helyre is elegendő lehet, de egy komoly ellenfél ellen lehet, hogy 4-6. hely lesz csak).
• Ha két játékosnak ugyanannyi pontot adnak a bírók, helyezésben akkor is meg kell különböztetni őket (tehát nem adhatnak mondjuk kettő 2.5-es pontszámot, hanem el kell dönteni, hogy ki 2. és ki 3.). Ez elég kellemetlen feladat, ráadásul sorsdöntő is lehet.”

szerző: Szabó András (Bubu)

További infó: disputa@kecskemeten.hu

A sorozat első részeként nem elsőként a csapat, hanem külön-külön a csapattagok értékelésének módja kerül részletezésre. 

"Minden játékos teljesítményét is értékelik az aktuális vita után, ezt egy 3-30 pontos skálán teszik meg. Az eredeti szabály szerint a bíró a beszéd tartalmát, annak formáját, illetve azt, hogy a játékos a szerepkörének megfelelt-e, egyaránt értékeli, mindegyikre minimum egy, maximum tíz pontot adhat, ezek összege lesz az adott játékos egyéni pontszáma. A három pont a legrosszabb, amit egy játékos kaphat, a 30 a legjobb. Abban az esetben, hogyha több bíró van egy mérkőzésen, mindegyik külön-külön értékeli a játékosok és az eredménylistára a bírók által adott pontok átlaga kerül be. Az, hogy csapatok közötti holtverseny esetén ki kerül előkelőbb helyre, az alapján dönthető el, hogy a játékosok egyéni pontjait összeadjuk, és az így kialakult legnagyobb ún. összesített pontszámot elérő csapat kapja meg a legjobb helyezést. Ha egy csapat erőnyerő volt, akkor a másik két vitája pontszámának az átlagát tekintjük 3. eredménynek.

Előnyei:

• A csapat összesített pontszáma 3 vita után 27 és 270 között lesz. Ez elég széles skála, így a holtversenyre az esély gyakorlatilag minimális.
• Hűen tükrözi a csapatok és a játékosok teljesítményét, az ellenfél teljesítményétől függetlenül.
• A vita színvonaláról is egyértelmű tájékoztatást ad.

Hátrányai:

A bírók között, ezt sajnos be kell látni, igen nagy az eltérés a pontozás terén. Van olyan bíró, akinél a 20 pont körüli teljesítmény már igen gyengének számít, másoknál a 15-18 pont tekinthető átlagnak (ez persze nem csak a bírók hibája, különböző disputás szabálygyűjtemények eltérő irányelveket fogalmaznak meg a pontozásról). Ettől kezdve pedig igen jelentős a szerencse szerepe, hogy a vitán ki melyik bíróhoz kerül."  jövő héten folytatjuk…

szerző: Szabó András (Bubu)

További infó: disputa@kecskemeten.hu

 Az új év első bejegyzése, ezúttal egy olyan sorozat bevezető része, amelyet pár részen keresztül követhettek nyomon hétről hétre. A célunk ezzel, hogy a régebbi disputások képet alkothassanak a már kialakult, ill. a kialakulóban lévő pontszámítás menetéről. Az újonnan csatlakozó disputások pedig megismerhetik, hogy milyen eszközökkel próbáljuk mi, mint bírók a csapatokat, egyéneket összehasonlítani, a teljesítményeket rangsorolni a lehető legobjektívebb módon. E kérdéskört a disputában elég jártas: több évig versenyző, jelenleg bíró, csapat felkészítő foglalja össze, és ismerteti. Ezúton is köszönjük neki!

„Mivel az itteni olvasók egy része még nem ismer, bemutatkoznék! Szabó Andrásnak hívnak, 8 évig jártam disputa-versenyekre, több-kevesebb eredménnyel és négy éve vagyok disputa bíró. Amióta bíráskodom (bár, ha jobban belegondolok, már előtte is) mindig voltak kérdéseim és aggályaim néhány disputa szabály kapcsán, amiket bírótársaimmal rendre meg is osztottam. Most azonban, hogy megalakult ez a remélhetőleg, hosszú távon is működő oldal, ezeket a problémákat igyekszem majd cikkek formájában is egy kicsit jobban kifejteni.

Az első ilyen kérdéskör, amiről írok, az egy egyszerű, ám annál fontosabb dilemma megválaszolása. Mi van akkor, ha egy disputa versenyen holtverseny van? Azoknak a kedvéért, akik még csak most ismerkednek a disputával, részletezem miről is van szó. Egy vitán a bíró nem hozhat olyan eredményt, hogy a két csapat teljesítményét döntetlenre ítéli meg, egy vitán tehát holtverseny nem alakulhat ki, már csak azért sem, mert mindig páratlan számú bíró értékel, így pedig, ha megosztott végeredmény is van, többségi alapon mindig el lehet dönteni, melyik csapat a győztes. A probléma akkor kezdődik, ha a három fordulónak vége, és azt kell eldönteni, ki hányadik és ki jutott be a döntőbe. Az evidens, hogy az elsődleges szempont az, hogy ki hány vitát nyert meg. Azonban holtverseny a legtöbb esetben kialakul, sőt, ha 4-nél több csapat versenyzik (vagyis az esetek döntő többségében), akkor ez elkerülhetetlen. A legnagyobb probléma akkor van, ha ez a pontegyenlőség a 2. és a 3. hely között alakul ki, ugyanis a disputa hagyományai szerint az utolsó napon a verseny első két helyezettje játszik egy döntőt egymással, ahol eldől, melyik lesz az országos bajnok csapat! Nyilván, ezt nem kell magyaráznom, nagyon nem mindegy egy csapat számára, hogy játszik-e a döntőben vagy sem. Éppen ezért az ilyen holtversenyes esetekben nagyon fontos, hogy a lehető legigazságosabb döntést hozzuk meg! De mi is ez a döntés? Milyen pontszámok és értékek alapján lehet egy ilyen szituációt eldönteni? Ezekről fogok most értekezni. Végigveszem azokat a szabályokat, ami alapján egy ilyen helyzetet el lehet dönteni, ezek előnyeit és hátrányait és a végén megpróbálok valamiféle következtetést levonni. Na, de kezdjük is el elemezni a lehetséges megoldásokat!” jövő héten folytatjuk…

szerző: Szabó András (Bubu)

További infó: disputa@kecskemeten.hu

Amióta világ a világ az emberek mindig is vitába keveredtek egymással. Ezek a viták emberenként eltérő stílusban zajlottak, azonban azaz egy mindig biztos, hogy csak az kerülhetett ki „győztesként”, aki jobban tudott ráhatni, aki meg tudta győzni a másikat a saját maga igazáról. Ehhez persze elengedhetetlen a megfelelő szónoki képesség.

Itt kapcsolódik be a disputa, amely már egy egész világot behálózó (szerencséreJ) mozgalommá nőtte ki magát.

Ez a mozgalom az angolszász nyelvterületről származik, az eredete mégis az ókori görögöknél keresendő: a demokrácia egyik alappillére, hogy a polgárok a törvényeiket megvitatták, amely persze komoly szópárbajjá tudott alakulni. Nyilvánvalóan az ilyen szópárbajokban csak az nyerhetett, aki ügyesebben érvelt, ill. aki jobban tudott befolyással lenni a többiekre. Igazi fegyver és egyben kincs is, ha valaki ezen tudás hatalmát birtokolni és használni is képes. Az ókori görögök felismerték azt a tényt, hogy úgy tudnak valami mellett hatásosan érvelni, ha a tényeket több oldalról is megvizsgálják, azaz nem csak a saját szemszögükből nézik a világot.

Magyarországon a Soros Alapítvány támogatásával vált ismertté, az 1993-ban megalakított Disputa Kör Egyesület létrehozásával. A disputások az egész országban jelen vannak. Napjainkban egyre több szervezet ismeri fel a kulturált vitatkozás népszerűségének a fontosságát, így az Egyesületen kívül folyamatosan egyre több csoport alakul. Külföldön elsősorban az egyetemistáknak tartanak ilyen foglalkozásokat, míg itthon a középiskolás korosztály van többségben.

Már hagyományosnak mondható, hogy évente két alkalommal országos disputa versenyt írnak ki, általában korcsoportonként eltérő tételmondatokkal. A versenyeket a lehetőségekhez mérten más-más város szervezi. Természetesen a vita mellett a közös élmény, a különböző városban lévő csapatok megismerése is nagy hangsúlyt kap. Így kialakítva a disputás közösséget, amely mindig nyitott az újonnan csatlakozók számára.

További infó: disputa@kecskemeten.hu

Ahogy a való életben is történik egy kiválasztott témát járunk körbe. A témát tételmondatba foglaljuk, amelyet két oldalról közelítünk meg: egyrészt ha igaz, másrészt ha nem. A tételmondat pl. ilyen lehet: A háziállatok a házba valók. A legtöbb vita kiinduló pontja a különböző értelmezésből adódó konfliktus. A disputa az ilyen típusú észrevételekre alapozva alakította ki a szabályait, ezzel megteremtve a kulturált vita alapjait. A résztvevőknek a disputa írott és íratlan szabályai segítenek megalapozni és ösztönössé varázsolni a hatékony vitázás képességét.

Első lépésként, a félreértések elkerülése végett, értelmezzük a tételmondatot, hogy egyes szavak alatt mit értünk. A példánknál maradva: a háziállat szűkebb értelemben csak a kutya, macska, tengerimalac, míg tágabb értelemben már a disznó is bele tartozhat? Természetesen az igazunkról meg kell győzni a másik felet, és ésszerű érvekkel, példákkal alátámasztani az elképzeléseinket. A letisztázott gondolatmenet elengedhetetlen a spontán reagálásához a másik oldal megcáfolására. Ennek megvalósításához egy célorientált felfogás alakul ki, ami az élet többi területére is kihatással van, pl. állásinterjún, baráti-családi beszélgetések alkalmával, a saját véleményük megvédésekor…

Vitatkozzunk együtt, és garantált a kellemes élmény és a tapasztalatszerzés!

Tudsz ennél jobbat? Gyere el, és fejtsd ki a véleményed!

Ez a tréning olyan mint egy jó beszélgetés, nincs belépő, csak hozz magaddal még valakitJ

További info: disputa@kecskemeten.hu

Az életben nap, mint nap számos döntést hozunk meg a legegyszerűbbtől a legkomplikáltabbig. A döntéseinket mindig valamilyen információ ismeretében hozzuk meg, amely mellett esetleg még érvelnünk is kell. Mivel minden ember másképp gondolkozik, ezért különböző véleményekkel is rendelkeznek. A vélemények alátámasztásakor összecsapnak a logikus érvek az ellenérvekkel, és a kulturált vitatkozás egyik formája elevenedik meg szemeink előtt… Na persze ha a saját elképzeléseink mellett logikusan tudunk érvelni. Itt jön képbe a disputa, amely megtanít érvelni, kiállni egy olyan dolog mellett, ami nem csak azért van úgy „mer’ csak!”, hanem azért mert a döntéseim mögött végig gondolt folyamatok sorozata húzódik meg.

A határozottság, a dolgok mögé látás, azaz hogy az éremnek mindig két oldala van tanulható és fejleszthető is. Az objektív látásmód elengedhetetlen, hogy döntéseinket reális módon hozzuk meg. A disputa módszere ezeket a problémákat fedezte fel. A legtöbb ember a benne szunnyadó értékes képességeket nem alkalmazza. A disputa tréningek alatt ezeket nem csak felszínre hozzuk, de még fejlesztjük is őket. Mindez egy élvezhető közösségben zajlik. Az érvelési technika hangsúlyozása mellet fő szempont még a sokrétű ismeretek bővítése is. Egy vita alkalmával megismerhetjük mások gondolatmenetét, így egy másik szemszögből is lehetőségünk van találkozni egy témával, amelyre azelőtt nem is gondoltunk volna.

További info: disputa@kecskemeten.hu